Várjuk minden nap Pécs legújabb hírportálján! Rovatainkban megtalálja a város, az ország, és a nagyvilág híreit!

Szaxis levél Lázár Jánosnak

Egy világot járt, sokat tapasztalt, számos viszontagságot és sikert is megélt pécsi zenésznek elege lett a hazai, de főként a pécsi élő könnyűzene, méltatlan, mára már szinte megalázó, kilátástalan helyzetéből, ezért tollat – pontosabban billentyűzetet - „ragadott”, és megírta hosszú, ám figyelemre méltó levelét. Ezt tesszük most közzé, kiemelve a levél egy részét kvázi mottónak:
„Aki a szakmának nem tudója, az annak gyilkosa”

Tisztelt Dr. Lázár János Államtitkár Úr!

Megkeresésem személyes jellege, nem egyéni ügyet takar. Az ok, hogy a téma specialitása ellenére mégis Önhöz fordulok, az a habitus és igazságérzet, melyek az Ön megnyilvánulásait jellemzik. Ezt a karizmatikus megjelenést én kezdetek óta szimpátiával és bizalommal kísérem. Azt hiszem, az alább leírt probléma megoldása az említett határozott hozzáállást már nem nélkülözheti. Itt a kulturális kormányzás hiányosságát muszáj megemlítenem, ami Szőcs Géza, de utóda L. Simon László munkásságát is jellemzi ezen a területen.

A szóban forgó ügy, melynek kulturális, foglalkoztatási, társadalmi és idegenforgalmi vonatkozásai vannak, melyekre levelemben külön-külön kitérek, a vendéglátáshoz kapcsolódik.
Nem lebecsülendő!

A néhány évtizedes szakmai tapasztalatom alapján, mint előadóművész /zenész/ állítom, hogy az emberek részéről komoly igény mutatkozik a színvonalas élőzene szolgáltatásra a vendéglátó egységekben. A Gyurcsány kormány gazdasági minisztere Kóka úr, ezt a szakmát egy amatőr lobbycsoport nyomására egyetlen tollvonással megszüntette. Ezt megelőzően, az előző Orbán kormány ezt a helyzetet 1999-ben jogilag megnyugtatóan rendezte, de az OSZK, Országos Szórakoztató-zenei Központ, (talán a legyengült egzisztenciális háttere miatt?) ezzel nem tudott megfelelőképpen élni. Sajnálatosan, már azt megelőzően is képzetlen hangszer, de inkább keyboard tulajdonosok szivárogtak be, majd teljesen eluralták a szakmát. Egy régi magyar mondás szerint, „Aki a szakmának nem tudója, az annak gyilkosa” Ez mára, ezen a területen már megtörtént. Határozottan állítom, hogy sok kimagasló tudású kolléga dolgozott a vendéglátásban, akik mára elhaltak, vagy máshol kerestek megélhetési lehetőséget.  Én is, ha meg akarok élni és szakmámat, amihez legjobban értek gyakorolni, akkor külföldre megyek, ahol nagyon megbecsülnek. 2005-ben Balatonföldváron Országos versenyt nyertem egy tehetségkutatón, mégis külföldre kell mennem a tudásomat kamatoztatni, mivel itthon sajnálatosan ez nem érték. Nem volt könnyű, de tudomásul vettem. Egy olyan országban, ahol a Teller Edék, Neumann Jánosok és mások sem tudtak hasznosulni, én mit akarjak. Ennek ellenére úgy érzem, a szakmámnak mely valaha jól működött, tartozom annyi hálával és alázattal, hogy amit tudok, önzetlenül is megtegyem. Ezt kötelességemnek érzem, amiért a tudásomat általa szerezhettem meg. Most, ennek jegyében fordulok Önhöz.

Kérem, szíveskedjék alábbi érveléseimet átgondolni, melyet bevezetőként néhány rövid, személyes tapasztalattal kívánok alátámasztani.

Az eset 2004-ben történt Siófokon, egy közismert vendéglőben:

Egy osztrák vendég a zenekarom előtti asztalhoz ült, hogy minél közelebbről figyelhesse a játékunkat. Rendeléskor az üzletvezető, közölte vele, hogy amennyiben csak italt fogyaszt, és vacsorázni nem szándékozik, akkor csak hátul, tőlünk távol foglalhat helyet. Ő erre elmondta, hogy a szállodában ahol lakik, már vacsorázott, mivel az ellátásában a vacsora is szerepel, előre ki van fizetve. Az üzlet vezetője kérlelhetetlen volt. Ezek után a vendég azt válaszolta; hogy másnap eljön és itt fog vacsorázni. Ez meg is történt. Hozta a családját és a barátait is. Így aznap két asztallal bővült a forgalom. Ez ittartózkodásuk alatt többször megismétlődött.

A 1990-es évek második felében Siófokon egy másik étteremben a szezon végén közölték velem, hogy a tavalyihoz hasonló szezon ellenére dupla forgalmat csináltak, amit nekünk, zenészeknek köszönhetnek.

2001 nyarán, Pécsen a egy belvárosi étteremben a kerthelyiségben játszottam jazz triómmal, mikor szezon kezdetével arra lettünk figyelmesek, hogy a szomszédos nagy, emeletes szálloda erkélyeiről figyelnek a vendégek, akik később mind átjöttek. Ahogy megérkeztek a külföldi buszok, a turisták mind nálunk kötöttek ki. A szálloda üres maradt, nálunk meg már nem volt elég hely. Ez így ment egész nyáron, aminek komoly veszekedés, feljelentgetés lett a vége a szálloda vezetősége részéről, ahelyett, hogy alkalmaztak volna zenészeket. /Jellemzően magyar metodika./

Számtalan példát tudnék felhozni, de úgy gondolom, ez a három eset jól bizonyítja azt az igényt, mely szerint a színvonalas élőzene az idegenforgalomnak is fontos része lehet. Nagyon sok esetben, mikor külföldieknek játszottam, megdöbbenve kérdezgették, hogy ilyen tudással mit keresek a vendéglátásban, mert ez náluk is szokatlan. Pedig, voltak a vendéglőkben ilyen kaliberű kollégák, míg el nem lettek üldözve. Pedig pl. egy nádfedeles csárda, kockás abrosszal, halászlével, egy üveg borral és nem utolsósorban egy valódi cigányzenekarral nagyon ütős. Ezek után a valóban élőzenés táncos szórakozóhelyek, bárok is valós igényként jelenhetnének meg. Példaként a Balatont említem, ahol sajnálatosan, a német egyesítés után, nagyon visszaesett a forgalom, hiszen az ok megszűnt, amiért a németek idelátogattak. Akik jönnek, azok javarészben a slepp. Szemetelnek, randalíroznak inkább, mint pénzt költenének. Megveszik az ABC-kben a sört, élelmet, majd a parton, vagy a szállásaikon fogyasztják el. Legyünk őszinték, a sok helyen térdig érő víz önmagában nem vonzza a tehetősebb túrizmust (nincs lehetőség pl. Jetsky-re, stb.) Ehhez képest egy tengerparti nyaralás a fizetőképes kereslet számára sokkal vonzóbb lehet. Amit mi specialitásként hozzátehetnénk a magunk kínálta lehetőségekhez anyagi ráfordítás nélkül, az a fent említett, színvonalas élőzenekar által nyújtott szórakozási kultúra, mely az amúgy virtuális csapdába került világunkban a valódiságot visszacsempészhetné, életünket emberivé tehetné. Úgy gondolom, ez az önök konzervatív filozófiájától nem idegen.

Az általam leírtak elé gördít áthatolhatatlan akadályt az a gátlástalan szerzői jogdíj, melyet az Artisjus, mely szinte, mint védelmi pénzt a vendéglátó üzletektől könyörtelenül behajt. Tudomásom szerint /üzletvezetők tájékoztatása alapján/, 6000 Ft/ nap Ez az összeg igazságtalansága ellenére, még kitermelhető is lenne, egy jó gazdasági környezetben. Megjegyzem, ha tehetem, amerikai jazz klasszikusokat játszok, melyek szerzői már nem élnek. Pl. egy tíz asztalos vendéglőben ezt az összeget a jelen állapotban kigazdálkodni képtelenség. Egy barátom, egykori kollégám, jelenleg a Pécsi Tudományegyetemen tanít botanikus professzorként. Valaha, fiatalabb korában képzett zongoristaként dolgozott. Minap, a nosztalgia jegyében felajánlotta egy üzletben, hogy heti egy napot szívesen játszana ingyen, a rossz anyagi körülményekre tekintettel. Megdöbbenésére közölték vele, hogy az említett szerzői jogdíj mértéke ezt nem teszi lehetővé. Az üzlet vezetője elmagyarázta, hogy 15.000Ft forgalmat kellene csinálnia az üzletnek bruttó, csak a jogdíj megfizetéséhez, és akkor még hol a többi? Sajnálatosan ezt már nekem is elmagyarázták ugyanígy, máshol.
Egyre több embertől hallom a kádári rendszer utáni vágyakozást, ezzel párosul a szórakozás akkori formája, mely az élőzenekar jelenlétét is magában foglalta a vendéglátó egységekben. Ennek közösségteremtő ereje volt, nem úgy, mint az internetes közösségi portálok. Valódi, egészséges! Már fiataloktól is hallani ilyen igényeket, mivel szüleiktől tájékozódnak, filmeken látják. Mennyivel normálisabb formája az ismerkedésnek, ha egy tánccal, egy ital elfogyasztásával kezdeményezünk kapcsolatot, és nem virtuális, kiretusált képek hirdetéseivel. Persze vannak diszkók, üvöltő zene, kábítószerek, egyéb, melyet egy jobb érzésű fiatal inkább kerül. Az élőzene évezredek óta velünk van, és nem kisebb a szerepe, mint a sportnak. Elsősorban nem a testre, inkább a pszichére hat. Pont most tűnik el életünkből? A vendéglátásban az élőzene elérhetőbb közelségben van, mint egy koncerten. Talán még a plázáktól is el tudná szívni a társkeresőket, szórakozni vágyókat.
Utolsó érvként megjegyzem: Mára szinte minden munkakör betöltése szakmai felkészültséget követel meg. Ez biztosítja a minőséget. Az orvosok nem gyógyfüvekkel és hókuszpókuszokkal gyógyítanak. A busz, vagy vonatvezetőknek jogosítvánnyal kell rendelkezniük, így garantálva biztonságunkat. /Jut eszembe: Ismertem egy buszsofőrt, aki vendéglátó üzletben nyilvánosan pénzért, zenész minőségben lépett fel borzalmas produkcióval. Én nem mehettem el buszsofőrnek, mert én „csak” előadóművész vagyok./ A pedagógusoknak tanári diplomával kell rendelkezniük, ami biztosít minket, hogy gyermekeinket megfelelően készítik fel a felnőtt életükre, stb. Hogy lehet az, hogy a vendéglátásban a zenészektől ezt nem követelik meg, /Pl.: Színházban igen./ hiszen jogdíjas tevékenységet folytatnak, mely minőségi garanciát követel meg? Egy darab hibás, rossz előadása a szerző presztízsét is sérti, nemcsak hallgatóság fülét. Előfordulhat, hogy valaki ilyen előadásban hall meg egy szerzeményt először, melyet lehet, hogy emiatt örökre megutál. Az ellentmondás azt hiszem feloldhatatlan a jelen feltételek mellett.

Határozottan képviselem azt az álláspontomat, hogy ma a világban a minőséget lehet jó áron eladni, kivételt képez Magyarország, ahol az igénytelen zenével tömegeket mérgező, kreált sztárok a fent említett degenerációk következményként felbukkantak, mint stílusformálók. Mára eluralkodott ez a deviancia, és sok tekintetben a gagyik országává váltunk, melyben a kereskedelmi média aktív partner.

Amit leírtam, az nem csak az én filozófiám, hanem a valóság, melyet gyakorlati tapasztalataim, beszélgetéseim, közvetett és közvetlen információim alapján átgondoltam, összerendeztem, és most átadom önnek.

Összefoglalva a fenti érveléseimet:
-    A jogdíj irreális mértéke, az örömzenélést is ellehetetleníti, még ha az a szakmai kritériumoknak megfelel is. Áldozatul esnek pl. a saját szerzemény, a külföldi, már szerzői jog alá nem tartozó művek. Egy néhány száz forintos napi jogdíjat reálisnak és elfogadhatónak tartanék.
-    Az idegenforgalom vonzóbbá tétele, színvonalas produkciókkal való csábítása, speciális Hungaricum-mal, mint pl.: cigányzene. Én nem ezt a műfajt képviselem, de tapasztalatom, hogy komoly igény mutatkozik átlagos és igényes külföldiek részéről egyaránt, nem különben saját műfajom, vagy a színvonalas tánczene vonatkozásában.
-    Gondoljuk csak meg! Mi miért megyünk szívesen egzotikus országokba, vagy olyanokba ahol olyasmivel találkozhatunk, ami különbözik a nálunk megszokottaktól? Egy külföldi a kultúrával először akkor találkozik, mikor beül valahová egy vacsorát, egy kávét elfogyasztani. Sok esetről tudok, mikor kérték az önjelölt „művészt” hogy pihenjen, vagy azt, hogy kapcsolják ki az oda nem illő dübörgő zenét. Miként a kamarákat /kereskedelmi, ipari, orvosi/, fontos lenne a zenész szakmai szervezet állami kézbe vétele, és jogosítványának visszaadása, hogy megalkuvás nélkül koordinálhassák a szakmát. A profizmus csak így garantálható.
-    Minőségi garancia, mely egy „jog”díjas tevékenységet kell, hogy levédjen. A liberalizmus, mint a kultúra gyilkosa, koncként veti a valódi értéket a pénzzel talán rendelkező, de igényességet nélkülöző magyar tömegek karjai közé. /Megjegyzem, kint jobb a tapasztalatom e tekintetben, mivel több a fogadókészség az igényesebb zene iránt./ Sajnos sok üzlet vezetője az igényeiket tekintve ennek a „clubnak” a tagjai közé sorolhatók. Élet, halál urai a vendéglátós zenész szakmát tekintve. Ez valami olyasmi, mikor egy falusi polgármester nyolc osztályos végzettségével, a diplomás jegyző felett dönt. Természetesen a fent említett réteget is ki kell szolgálni, de a történetnek ez a része automatikusan megoldódik, mint ahogy ezt tapasztalhatjuk is. A szakma viszont ettől elhatárolódik, vagy helyén kezeli.  A művészet és kultúra tett minket emberré, de a mai társadalmi feltételek között képtelen magát fenntartani, a közízlés okán.  A perspektívát a kultúra nyitja. Mivel elől halad, támogatásra szorul, hogy aztán követni lehessen. Volt idő, hogy nálunk 90%-os adókedvezménnyel támogatták a szabadfoglalkozású előadóművészeket. Ez is egy formája, de más számos megoldás létezik nyugati országokban.

Megjegyzem; az előadóművész, vendéglátózenész szakma sokat remélt az Önök kormányzásától, így a kétharmad részeként jelent meg és joggal remélte, hogy visszakapja, amit a liberálisok elvettek. Sajnos három év eltelt és semmi nem történt, holott anyagiakat nem igénylő, rendeleti szabályozás, néhány egyszerű törvény meghozása, véleményem szerint nagyon jó befektetést jelenthetne nem csak anyagi, de morális és társadalmi vonatkozásban is, ami manapság egyáltalán nem elhanyagolható.  

Kérem, szíveskedjék átgondolni az érveimet, talán Ön talál bennük logikát, és perspektívát. Szeretném, ha ennek a szakmai területnek a rendezése olyan személyhez kerülne, aki ért is hozzá, és megfelelő elhivatottsággal rendelkezik. Ez esetben sikerülhetne valamelyest rendet tenni, mint a folyamatban lévő többinél, amit liberális pajtásaink úgyszintén tönkre tettek. Oktatás, energiaszektor, nyugdíjrendszer, stb. Ezeknek a határozott átrendezéséhez őszintén gratulálok, és kalapot emelek! Az általam felemlített ügy, ezekhez képest nagyon kis falat. Korrekt megoldása biztosan felbőszítené a most garázdálkodó amatőr, kókler, kalóz társaságot, de életet lehelhetne egy hasznos, gyakorlatias, mindenképpen megtérülő kulturális ágazatba, mely sokak számára jelenthetne valódi örömöt, megélhetést. Ön egy konzervatív gondolkodású jogi szakember, aki úgy látom, az igazságosság jegyében végzi munkáját. Őszintén remélem, álláspontommal egyet tud érteni, és ez esetben befolyását latba vetni.

További munkájához kívánom a legjobbakat!

Üdvözlettel!   Kovács Kornél
                          
Pécs, 2013-01-20
 

Pécs

Az önkormányzat friss közleményéből kiderül, hogy a Péterffy Attila által indított jogi átvilágítás két gyanús ügyet is feltárt a Pécsi Vagyonhasznosító Zrt. korábbi gazdálkodásában. A feljelentést követő nyomozásnak már gyanúsítottjai is vannak, a városvezetés célja, hogy megtérüljön a pécsieket ért anyagi kár.

Nagy vihart kavart a pécsi politikai életben, hogy Péterffy Attila kinevezte Nyőgéri Lajost alpolgármesternek. Még a Mindenki Pécsért Egyesület is felháborodott, pedig az ő jelöltjük volt a polgármester és újonnan kinevezett alpolgármestere is.

Folytatva Péterffy Attila és Bognár Szilvia szembenállásának történetét, Mellár szilveszteri interjúját elemezzük, amit a fideszes HírTV-nek adott. Vajon mi lehetett az igazi célja ezzel?

Nemcsak az egészségügyben volt megpróbáltatásokkal teli év 2020, de a helyi politikában is. A városvezető szivárványkoalíció kettészakadni látszik, aminek a legnagyobb nyertese a Fidesz lehet. Ennek okait szeretnénk elemezni egy kicsit, rávilágítani egy-két elfeledett dologra.

Vajon mi lehetett az oka a vendéghiánynak s az elhúzódó licitnek?

Belföld

Habár az uniós támogatás célja a szegényebb régiók felzárkóztatása (Baranya megye kifejezetten ebbe a kategóriába tartozik) a valóság azt mutatja, hogy minél gazdagabb egy település, annál több támogatást kap.

Ander Balázs, a Jobbik alelnöke és országgyűlési képviselője az alábbi sajtóközleményt juttatta el szerkeztőségünkbe, melyet változtatás nélkül közlünk, mert fontosnak tartjuk a pedagógusok és a szabadság melletti kiállást.

Kedd este adott nagyon erős interjút az ATV Egyenes Beszéd című műsorában Jakab Péter, a Jobbik miniszterelnök-jelöltje.

Ahogy Magyarország fejére nőtt a Fidesz és népes holdudvara, úgy hatalmasodik el lassan Baranyán a két fideszes képviselő.

Péntek délelőtt egy összehangolt rendőri akció keretei közt fogott el a rendőrség egy 42 éves román férfit és egy 59 éves helyi nőt Kozármislenyben – írja a police.hu. Ötletük rendkívül merész volt, de a rend őrei elől ez sem mentette meg őket.

pecsitukor.hu - Pécs új hírportálja

Kövessen minket a Facebook-on is!

Küldjön nekünk hírt!: ugyelet@pecsitukor.hu

 

 

 

 

Kedves Olvasóink!

Az Alkotmánybíróság döntése szerint az internetes oldalak akkor is felelősek a kommentjeikben elkövetett jogsértésekért, ha azokról nem is tudnak.
Az internetes oldalon közzétett kommentek tartalmáért az oldal akkor is felel, ha üzemeltetőinek nem volt tudomása a jogsértő tartalomról,
vagy a sértett kívánságára azonnal el is távolította, illetve moderálta azokat.

A Pécsitükör szerkesztősége ezt a döntést az alapvető emberi jognak számító szabad véleménynyilvánítás súlyos korlátozásának tartja.

Olvasóinknak a továbbiakban a Pécsitükör Facebook oldalán van lehetőségük a hozzászólásra.