Fogarasi Gábor: piros lap a járhatatlan utaknak
Kátyús, rossz minőségű utak – Járdák járhatatlanok
Piros lap a járhatatlan utaknak
Beszélgetéseink alkalmával olyan területeket érintünk, amik a választók nagy részét érdeklik, és ugyan napirenden vannak nyilvános fórumokon, de úgy tűnik, súlyukat tekintve nem minden pártközösség ugyanúgy ítéli meg őket. Emlékszik a magyar „a szürke 50 árnyalata" verzióra?
A közösségi oldalakon terjedő, toldozott-foltozott aszfaltos útra gondol...
Pontosan.
Jómagam úrvezetőként és gyalogosként is részt veszek a forgalomban. Állításom, hogy nincs nagyobb probléma az utakon, mint amit a kátyúk okoznak. Egyrészt egy-egy nagyobb mélyedés – ez főleg a gyorsabb forgalmú útszakaszokat érinti – a halálos balesetek jelentős részéért felelős; másrészt ezek a hibák komoly károkat okoznak az autóknak; harmadrészt a hepehupás járdán begyűjtött bokaficam, biciklivel elvágódó kisgyerek is szomorú következmény.
Mindannyian ezeket az utakat használjuk, azok is, akik dönthetnek a javításokról, az ehhez szükséges forrásokról.
Az van, hogy az önkormányzatok nem kapnak állami normatív támogatást útfelújításra. Az országos területrendezési tervből tavaly kivették – többek között – a főútszakaszokra és elkerülő utakra vonatkozó bekezdéseket. Ez persze nem jelenti azt, hogy e területen ne lenne fejlesztés. Mondjuk, ahol kormánypárti politikus él, és/vagy az ő vállalkozói holdudvara megélni szeretne valamiből, nos ott fejlesztik az úthálózatot. A Strabag 3,3 kilométer hosszú útszakaszt (Kisvárda) kilométerenként egymilliárd forintért épített ki. A felcsúti polgármester üzleti körei is kiemelkedően szerepeltek az útépítéseken: csak tavaly 354 milliárd forint közpénzt nyert el a Mészáros és Mészáros Kft., a Duna Aszfalt és a Hódút Építő Kft.
Ez nem hangzik igazságosnak, tekintve mondjuk a Szekszárd Pécs közötti úthibákat, vagy a pécsi Verseny utcát...
Igazság akkor lesz ezen a területen is, ha a Jobbik kormányra kerül. Azt ugyan nem ígérjük, hogy minden útfelületet önjavító aszfalttal vonunk be, sem azt, hogy holnaptól mindannyian kátyúátugró autóval fogunk közlekedni, de azt igen, hogy balesetmegelőzési céllal a hibákat lelkiismeretesen kitáblázzuk, jó minőségben javíttatjuk és ennek nyomán a magyar embernek sem kell többször lengéscsillapítót javíttatni, mint a németnek.
Ezen túlmenően jómagam gyakran gondolok arra, milyen lehet a pécsi járdákon kerekesszékkel vagy babakocsival közlekedni – egyes járdaszakaszokon nekem lehetetlennek tűnik, márpedig erre a mutatványra sok embertársunk rákényszerül nap mint nap. Róluk gondoskodunk akkor, amikor felgyorsítjuk a járdák felújítási programját, hogy a ma még kismama még ebben a státuszában és ne csak már nagymamaként sétálhasson biztonságban az gyalogutakon.
